Nem túlságosan sok szerteágazó rokonságom van mellékágon. Unokatestvéremmel pár éve "fedeztük fel" egymást, ki az apám hugának a gyermeke volt. A második, Mini, jóval később született mint Attila. Atillával két év volt a korkülönbség a javamra. A testvére Sanyi talán hat évvel később született. Így az új jövevény nagyon bosszantó volt a számunkra. Hiszen a feljebbvalóink állandóan azt sujkolták, -ő a kicsi, nindenben neki van igaza. Így lépten nyomon igyekeztünk Őt hátrányos helyzetbe hozni, hiszen nem fért el a bandában. Nem annyira szerettük. Aztán teltek az évek, felnőttünk szétszórodtunk, senki sem tudott semmit a másikról, néha legendákat fújt össze a novemberi hideg szél a rossz cselekedetekről. Éltünk egymás melett mint rokonok, semmit sem tudva a másikról, talán még némi érdektelenség is volt a dologban. Mert a mi családunk ilyen, haragtartó, távolságtartó.
Aztán a sors, a média úgy hozta, hogy találkozzunk Minivel, aki már akkor nem volt mini, inkább Alex. Csodálatos apa, aki imádta az életet, a szamuráj kardokat, a jó rock zenét, a kemény piákat. Nemzetközileg elismert tetováló mester lett, járta a világot, alkotott. Imádta a gyermekeit, szeretett élni. Adatott egy pár év, hogy élvezhessük egymás társaságát, élveztük! Sütöttünk húst, faltuk a Csömöri levest, kirándultunk íjjászkodtunk, mindent ami belefér. Mindig eltöprengtem az agyontetovált, kopasz, szakállas, agresszívnek tűnő fickón, kinek a lelke vaj puha, sok szeretetet adni képes. Kevesebb időt töltöttünk együtt mint szerettem volna, mert igazán csodáltam Őt. Még akkor is, amikor kijelentette a számára én vagyok a mester, mert mindig felnézett rám. Csodálkozva hallgattam, mert nem éreztem mesternek magamat. Nagyon tiszta szívű csodálatos ember volt, becsültem, felnéztem rá. Szerettem volna sokkal több időt eltölteni vele, de nem adatott meg.
Ma délelőtt 15 perccel elvonult az égi világba. Ha tetovált angyalok repkednek az égben akkor azt neki köszönhetjük. Hatalmas űrt hagyott maga után a lelkemben. Nem csak mint művész, legfőképpen rokonként. Rossz vagyok, de hálát adok Istennek, akivel sokat beszélgettünk közösen, hogy könnyű volt a számára az elmenetel. Mikor megtudtam mennyire rossz az állapota, csak annyit kértem, legyen úgy ahogy a legjobb neki.
Most már az angyalokat tetoválja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése