Boldogság defínició 2015. 12. 11.

Fura boldogság az, amikor a Kedvesünk otthon marad, mert kórság kínozza, láz, orrfolyás, és torok fájdalom. Igen, az mert ketten vagyunk, egy szinte lakatlan szigeten, nem messze Pilisvörösvár mellett. Áll egy kis ház a pusztában, meleg otthont nyújtva a két párának. Kicsit számkivetettek, de maguk keresték, a csendet a nyugalmat, a város zajától messzi kéjt. Csak a tájat, a szélzúgását, a szélcsengők zenéjét, a fú növésének hangját, a föld neszét. Lehet e boldogság Kedvesednek forró teát főzni, inhaláláshoz kamillát forralni? Boldogság e, lázas tekintetű Kedvesednek a reggelit ágyba vinni, majd egész két nap csacska filmeket nézegetni? Igen az, mert együtt vagytok, ketten vagytok. Mennyire élvezetem ezt a két napot megkötöttségek nélkül, csak létezni élvezni a kis házat, valahol a pilis aljában. A hajnal már deres fűvel fogadott, am bent a hajlékban radiátorok ontottak sok sok hőt, és otthonná, meleg hajlékká tették e kis házat, ott a pilis aljában. Csacska filmeket néztünk, és néha pörölt velem, mert cigizni mentem ki , számára oly hirtelen. Elolvadt a reggeli láttán, majd álmult ebéd után. Jó volt Őt szolgálni, mert elesett és bágyadt volt, hányszor tette meg a múlt hónapokban.... Mikor én voltam elesett, bágyadt, és mindenre alkalmatlan. Szerencsére ennek vége felépültem, és újra élem régi életemet. Férfi vagyok újra teremtő, és nem elesett béna, korhadó test, mely a az elmúláson kívül semmire nem emlékeztet. Gyengesége újra erőt adott, ölelni őt, és szeretetet adót. Szép volt ez a két nap, noha semmi sem történt. Csak laktunk hajlékunkban mint két nyúl a szalmás alomban. Nyusszogtunk is párszor, mint Nyulakhoz illik. Ám leginkább öleltük azt aki a lelkünket érinti. Csodák voltak a percek, a pillanatok, mint megannyi áldás.... Köszönöm Teremtőm ezt a sok áldást, az órákat a perceket, a pillanatokat.... Melyekről talán csak füstölő rudak tudnak beszámolni okosan. Hiszen meggyújtják őket, és izzanak a mélybe le, csodás illatokat áraszta őnmaguk elégetésével.... Füstkél, a tartóban, a plafon felé szálló, tisztítva mindent mi közben füsté válik, és megfoghatatlan lesz.... Szét oszlunk az Univerzumban, mert így kell, hogy legyen. Mi is megfoghatatlanná váltunk perceinkben, kivétel amikor a Black Berryd, csöngött szüntelen. Ám ennek is örültem "igazgató asszony", mert tényleg azzá kellene vállalnod, a hiszen ez a sorsod. Aprócska örömök, már készülsz a Karácsonyra, a házban díszek, és villogó fénysorok alkotnak csodát, melyek közelebb hozzák az ünnepek misztériumát. Teszünk érte mind a ketten, hogy sorsunk jobb mederben teremjen, és az ár feljebb vigyen (noha e kép oly érthetetlen), hiszen árának nincs teteje és alja, csak sodrása, mely remélem minket sodor majd..... Sültek a húsok, fortyogott a pörkölt, ám Medvéd, egy másik istennek dőzsölt, Dionüssszosz elkábított engem, és egy pár percre a mámorban nyugovóra tértem.... Köszönöm a létedet, mellyel nem bántottál, pedig lelkem tudta hogy tév úton jár.... Csak a pillanat hevülete, az alkotási láz, amelyet megtámogatott, némi Jager vágy.... Istennő voltál, mert nem korholtál, rosszabb volt minta átkokat szórtál volna rám. Tisztellek mint égi csodát, mert elfogadtad a pillanat igazát.... Szeretlek, és szép vagy mint egy csodás ikonosztáz.... Köszönöm, hogy vagy Nekem!