Töprengés az Égiekkel......

Kedvel minket a Mindenható, azt hiszem jóban vagyunk Vele, és elégedett is velünk, egyszerű emberpárocskával.... Sajnálom, hogy a címet, Beszélgetések Istennel, már egy élelmesebb tollnok (vagy esetleg napjainkban egy billentyűnok, magam is a gépet klampírozom éppen) már lelőtte.... Noha, emlékszem még az írásból a mondatra: - Isten nevét szádra hiába ne vedd! Tényleg hogy hívják Istent? Annyi néven próbálták már a Mindenhatót megnevezni.... Szerintem a legszebb szó, és hitvallás : -Istenem! Bízom benne, hogy a saját képmására alkotott, a szomszéd bácsit, az állandóan lehorgasztott fejjel járó nénit az István utcából, a nevetős zöldségest, és a Kedvesemet........ Mindannyiukban Isten csodálatos sokszínűségét, teremtő erejét, bölcsességét fedezem fel, szépet és csúnyát, élőt és holtat, a teljességet a tökéletességet, melyet tévelygő ábrándatos lelkünk csak sejteni bír. Köszönöm hogy Vagy nekem! Hányszor és hányan mondjuk ezt ember társinknak, meghitt pillanatokban, vagy gyermekeinkre tekintve, még akkor is ha éppen nem teljesen Istennek tetsző cselekedetet hajtanak végre.... Gondolat csapongás: - Mit gondoltok, a fiam a második randevún mivel csábította szíve választottját, további égi nászra? Nem fogjátok elhinni! Nem hősi tetteimről regélt, nem szívem aranyát tárta fel kedvese előtt.... Hanem elmesélte, hogyan ejtőernyőztettem meg az aranyhörcsögöt a harmadik emeletről.... ki a kiképzést nem bírta tovább, és megtért égi vackába.... Szóval ezzel hencegett :-) Hogy jön ide Teremtő? Viccesen! A történet nem igaz, csak egy rémálmomat meséltem el magzataimnak, ám lehet, hogy túl nagy beleéléssel. Ám nem erről akartam elmélkedni, ez csak kósza élmény volt a szürke hétköznapok csodálatos szivárványai közül. Hanem a KULCS! A kulcs mindennek a szülője! A fránya KULCS! A kulcs létéről többet kell tudni. Bérelünk egy házat nem messze Budapesttől, és nagyszerű találmánya a távvezérelhető kerti kapu, amelyen át a az autónkkal is beparkolhatunk a létesítmény védett biztonságába. Ám ez csapdává is válhat egy kora reggeli induláskor, ha áram híján nem működik a kapunyitó. Mert azért még gyertyafényben felöltözik Isten teremtménye, ám a kaput ki nem nyitja.... Így hát a mindenható háziúrtól (kinek kedvenc mondása: - Az ő szava az örökkévalóság és még egy nap!), kértem egy kulcsot a meghajtószerkezet motorjához. Amelyet ő a rendelkezésünkre bocsátott, fennkölt állapotában. És, örvendeztünk vala! Volt kulcsunk, és mienk volt a szabadság kapuja, még áramszünet esetén is. Majd egy reggel (óra átállítás után jóval), mentem indítani az autót az én Kedvesemnek, hogy ne hideg motorú járműbe üljön be, e fagyos reggel, na jó a fűtést is felkapcsoltam, mert engem is elvitt.... A kerti úton lépdelve a vaksötétben, észre vettem, hogy a kulcstartó (amelyet egyébként loptam, egy huszonötévvel ez előtti munkahelyemről, nem bírtam ellenállni neki, egy csodálatos krómozott kétágú horgony...) kinyílt a zsebemben, minden kulcs lehullott róla, csak az indítókulcs maradt a kezemben.... Így indultunk el az nap, és még sok másnapon, mert sötétben indultunk, és sötétben érkeztünk. Aztán elérkezett a nap, tegnap volt, korán értünk haza, világosban! Gereblyét ragadtam, és kutattam a kulcsot a sétány melletti gazban.... Gereblyéztem mint az őrült, mert nem szeretem elveszteni sem a saját, nem hogy a más tulajdonát! Nem sikerült, munkásságomnak nem volt eredménye. Sorsomnak megadtam magam, a gereblyét vissza támasztottam a kalyibába, és Kedvesemnek szűk szavakkal számoltam be eredménytelenségemről.... Majd valami lelkesítő szózattal oldottam a helyzetet, zárcseréről, stb. Reménytelennek látszott az ügy. Ám Kedvesemet megnyugtattam... Kis idő múlva elindultam dohányozni, majd a tevékenységem végeztével a terasz felé vettem az irányt, kigúvadt szemmel bámultam a KULCSOT, ott feküdt szép békésen az ösvényen, éppen akkor amikor már lemondtam a megtalálásáról. Ki ha nem a Teremtő helyezte oda azt a kulcsot? Naponta kétszer, négyszer tényleg átléptünk volna felette? Na, ezt nem hiszem! Hiszem viszont, hogy amikor a problémában feloldódtunk, elengedtük, akkor jön az Égi Hatalom, és ha méltó vagy rá segít... Köszönöm! A Kedvesem többször felhívta a figyelmemet, hogy köszönjem meg, hidd el megtettem, és boldog vagyok, hogy részese lehettem e hétköznapi csodának! Utólag kérem Kedvesemet, és a Teremtőt bocsássa meg ma reggeli értekezésemet, mely csak a tudatlanság, és hitetlenség kútfőjéből fakadt. Kit illet, tudni fogja, és követem őt az imádságban, csak tanítsa meg nekem, mert hitetlen voltam, és gyökértelen.... Köszönöm, hogy ezek után is mellettem állsz Istenem..... Ma reggel hibáztam, amikor a Kedvesem felvetette, hogy étkezések előtt imádkoznunk kellene. Igaza volt, mint mindig sok mindenben a szakrális dolgokban, hiszen ő a nő, a kapcsolódó, a befogadó. Ha hazaérek, megbeszéljük a dolgot, lesz ima, hiszen kell, mert annyi mindent adnak nekünk az égiek, még ételt is... Köszönöm, Kedvesem, hogy közelebb viszel az Éghez....