2015. január 1., csütörtök

életünk érzelmei 20. Mínusz 3. nap a 14-ből

A hajnali ébresztő még mindig hóeséssel fogadott minket a szerb fővárosban, de mire elindultunk az állomásra, akkora abbamaradt. Készült egy két fotó a reggeli fényekben, sikerült beszereznünk a legfőbb zsákmányt, - a hűtőmágnest :-) Majd egy forró tea és kellemes reggeli társaságában elindultunk a határ felé ragyogó napsütésben. Nagyon komótosan haladtunk a határ felé, jóval dél után értük el. Rávettettük magunkat telefonjainkra, és gyorsan beszereztük a szükséges információkat...
A nap folyamán sokszor sikerült beszélnem "KicsiCsodámmal" ami nagyon feltöltött!
Sajnos a kevés vendég tisztelte meg kocsinkat, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy újra Bécsben vagyunk!
Elfoglaltuk a szállást amelyre nagyon vágytunk a szerb hotel után....
Ismét éjszakába hajló dumaparti, aztán szunya....
Már csak ez az egy éjszaka a Kedvesem nélkül....
Nagyon hálás vagyok amiért ez a pár nap ilyen gyorsan eltelt.... azt hiszem ha az ember kiegyensúlyozott és tudja, hogy hazavárják akkor sokkal könnyebben veszi az ilyen távolság adta akadályokat....
Köszönöm "KicsiCsodának" is a sok telefon mellett töltött percet amikor hallhattam a hangját!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése