A mai nappal, nem tudom mit kezdjek....
Érdekes volt, és meglepetésekkel teli. Nem is tudom hol kezdjem... Reggel "KicsiCsodától" hűvös tényfeltáró telefon..., aztán két izgalmas kezelés a vidéken, jó negyven perc vonatozás után, az alföld felemelő irányába... Majd hazaút egy modellezőtárs precíz elmesélésével hangulatossá téve, aztán egy telefon "KicsiCsodától" amely felvillanyozott, siettem vásárolni, mindenféle csacskaságot, forró pillanatok, négyszemközt, amelyekkel nagyon feldobott....
Csodálatos közös sütizés, vélemények cseréje és ütköztetése édesanyjával... Forró csoki tejszín habbal, és csokiöntettel, virág kavalkád az asztalon... Mind csoda és csillogás, közben hamis felhangok, amikor előző párjához hasonlított....
Megértem évek emlékeit, de én nem olyan vagyok, lehet olyannak látni, de egy másik egyéniség vagyok, igen megvannak a magam korlátai, és berögzöttségeim, ám én hajlandó vagyok változtatni. Mint ahogy meg is tettem, és tenni is fogom, főleg ha kapok hozzá külső segítséget....
Majd találkozás, közös vacsora csemetéimmel, aztán egy társasjáték... majd a végén lányom kérése, egy decemberi dátumhoz köthetően, melyben azt ecsetelte, hogy ha legközelebb jönnek a párjával, ne igyak annyit... ez csak azért volt érdekes a számomra, mert ez volt a "0"-dik nap a "KicsiCsodával" és nem emlékszem rá, hogy részegen (ahogy leánygyermekem fogalmazott) mentem volna át hozzá... Szerintem ki is dobott volna... Ám azt hiszem ez reflexió egyik nem túl régi történetemre, egy betépett kollégával, és így megértem... Mindannyian mit akarunk a másikban látni... Bocsánatot kértem tőle, mert nagyon szeretem, ám még vizsgálódok a múltban...
A napot "KicsiCsoda" SMS-e zárta, hogy elmentek lefeküdni.... mert elfáradtak... Megértem, de előtte egy telefon nem fért volna bele a keretbe? Nagyon szerettem volna hallani a hangját, a csacsogását... Őszintén mondom, nagyon örülök hogy megtalálta a családját, nekem sajnos nem sikerült az elmúlt években, valószínű, hogy ez lesz az én blokkom...
Ám én saját közös családot szeretnék, Vele! Amikor letettem a voksomat a közös csemetés életre, én komolyan gondoltam, mi együtt közös kötelékben....
Nagyon bánt a mai napig amikor egy szerinte bíráló blogom után kijelentette, hogy nem fogja olvasni az írásaimat... Ez csak azért érdekes, mert névnapi ajándékot szerettem volna neki készíteni, régi levelekből (így feladtam), és ő is nem egyszer írta le negatív tapasztalatait régen... Aminek én "örültem" . Szerettem kapcsolatunk kezdetét, mert sok mindent írásban osztottunk meg egymással, Annyira egyszerű volt minden, válasz és reakció.... olvastam, és könnyeim kicsordultak...
Szerettem volna ezt az állapotot felidézni írásaimmal, gondolataimmal...
"KicsiCsoda" is az a típus aki írásban könnyebben kommunikál a problémákról, és az érzésekről, mint élő szóban...
Mellőzöttnek éreztem magam a mai estén, mint már sokszor... az elmúlt napokban. Szeretném elmondani amikor egyedül volt, annyira egyedül, mint ahogy én tudtam egyedül lenni, egy élő apával és egy élő anyával, akkor csak én álltam mellette. Bátorítottam, öleltem, vigasztaltam... Nem viszonzásért, csak mert szüksége volt rá... Nem viszonzást várok, csak valamit... Igen azt hiszem, valamit megtanultam, ha én nem állok ki magamért akkor senki sem fog, hiszen senki sem látja fontosnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése