Ma és tegnap jéghegyek repedtek meg, olyan olvadás indult meg amilyenre nem számítottam! Nem tudhatom, minek köszönhetem ezeket a változásokat, de nagyon Köszönöm! Mint ha 2015 a csodák éve lenne... remélem az lesz, én a magam részéről mindent igyekszek megtenni, hogy az legyen.
"Teremtsünk csodákat!" ez lesz az idei évi jelszó!
Ma "Kicsi Csoda" nagy csodát teremtett! Elnézést amiért időrendi sorrendben visszafelé haladok, de ez a mai este mérföldkő volt kapcsolatunkban! Mi történt? Tulajdonképpen semmi, de még is.
Mikor elindultam tőle, még az első lépcsőfordulónál sem jártam, amikor kinyílt az ajtón a kis ablak, és Ő ott állt mögötte, pihe-puha köntösében és integetett nekem... Az elmúlt két évben ez nem történt meg soha...., búcsú, az ajtó bezárult, és én még vetettem egy vágyódó pillantást a bezáruló nyílászáróra, pont onnét ahonnét mai is, de legfeljebb a kulcscsörgését hallottam a zárban...
Köszönöm Neked "Kicsi Csoda" ezt az integetést!
A másik meglepetés a héten, a csütörtök délutáni találkozó volt, egy lelketlen állmáson a KöKi-n, a vonatunk begördült Belgrádból az állomásra, én éreztem, hogy ott lesz, csak nem akartam elhinni, mint a gyermek amikor olyan ajándékot kap, amelyről úgy gondolja nem érdemli meg....
Megérdemeltem, ott állt a peronon kapucniban, sállal körültekerve, - Kökin mindig fúj a hideg szél-, én rohantam feléje mint egy kamasz amikor észrevettem....
Ölelés, csók, pár perc beszélgetés, - csoki, újság amit nekem vett! Majd pár perc meghitt magány az első osztályon, kezek egymásba fonódva, vágyódó tekintetek.... mérhetetlen szeretet...
Minden a miénk volt az Ő döntése miatt... Köszönöm!
Utazó ennél nagyobb ajándékot nem kaphat! A "Kedvest" aki várja csak 10 percre is....
Legutoljára ilyet sorkatonaként éreztem.... Ám akkor még nem tudtam értékelni a nőt aki magát adta, szerencsére most már igen, felemelő és csodálatos érzés volt....
Azt hiszem ezek a pillanatok amiért érdemes élni...
Érdemes élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése