Nos azért az első bécsi éjszaka nem telt eseménytelenül, mert "KicsiCsoda" elment egy salsa buliba, ahonnét írt egy SMS-t, amely nem volt éppen jó hangulatú... Erre én válaszoltam neki, aztán írtam még gyorsan vagy hármat... :-) Már kezdem megszokni az SMS írást :-) Közeben az idő haladt előre, kollégámmal éppen a világot készültünk megváltani, -persze csak a saját világunkat... Nagyon sokat tanultam, tőle, olyan eseményeken ment keresztül az elmúlt hónapokban... Az én kálváriám hozzá képest gyerekjátéknak tűnt... Köszönöm, hogy hozzám könyörületesebbek voltak az égiek! Nagyon szép volt, ahogy levonta a tanulságokat, az autóbalesetéből, és az egyéb figyelmeztető eseményekből...
Jóval egy óra után tértünk nyugovóra... ám a "KicsiCsodától" nem jött az üzenet. Persze rögtön elkezdtem agyalni: biztos ellopták a mobilját, táskáját, beitatták, bedrogozták.... esetleg valami vérbő latin táncos elcsábította... szóval volt pörgés a gondolatokban...
Fél óránként ébredtem fel, és nézegettem a kijelzőt.... de semmi....
Reggelre jócskán bepánikoltam....
A helyzeten az is rontott, hogy Bécsben vasárnap csak a törpe boltok voltak nyitva....
Aztán a vonat elindult velünk Belgrád felé, - elég magányosak voltunk az étkezőkocsiban :-)
Már alig vártam, hogy határt érjünk..... és valami emberi időpont legyen...
Aztán egyszer csak a határ előtt pár kilométerrel megszólalt a telefon, egyet pittyentett... Ő volt, nagyn örültem neki, mert egy csomó kérdés megoldódott....
Rögtön visszahívtam, és nagyon örültem álmos kis hangjának, mert kiderült, hogy a buli annyira nem nyerte meg a tetszését, és így fél egykor elindult haza... Üzenetet meg azért nem írt, mert nem akart felébreszteni, azt hitte már az igazak álmát alszom, és a kollégámat sem akarta a telefonnal zavarni...
A nap poénja, megkértem lánykámat, hogy egy pár dolgot hozzon ki a vasútállomásra, köztük 2 csendes, és két buborékos ásványvizet... Amit ő rendesen félreértett, és kartonra értette :-) Köszönöm nekik a segítséget....
Az út további része eseménytelenül telt, elkészítettem a tócsnit, aztán végig havazásban utaztunk Belgrádig. Ahol még dúsabban esett az égi áldás.... Könnyen megtaláltuk a szállodát, amely erősen az ötvenes évek menekült szállóit formázta.... A boltot ahol be tudtunk egy két apróságot vásárolni, már nehezebben találtuk meg, de inspirált minket a szálloda "retronak" minősített étterme....
Folytattuk késő éjszakáig az eszmecserét kollégámmal, majd nyugovóra tértünk a lópokrócok alatt a hideg, dohányfüstös, dohos szobában..... még mindig jobb volt, mint esetleg a hideg kocsin tölteni az éjszakát :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése