Elérkezett az utolsó nap amit mérföldkőnek tartok az életemben...
Búcsút vettünk Bécstől, és szerencsére sokan voltak akik beültek az étterembe... Így aztán nem a várakozás szorongó, vagy éppen feszült pillanataival teltek a percek...
A délután egy részét együtt töltöttük "KicsiCsodával" nagyon aranyos volt, és csodálatos pillanatokat éltünk meg együtt. Annyira hihetetlen, hogy egy új kapcsolatot kezdünk majdnem négy év után.... Újabb megoldásra váró feladatok, újabb súrlódások, illetve a régi hegek eltüntetése...
Azt hiszem ez lesz a legnehezebb... egy teljesen új kapcsolatban az emberek minden fajta tapasztalat nélkül indulnak, egy ilyen esetben viszont mint a miénk, nehéz letenni a múlt sebeit.... Nagyon komoly feladat ez mindkettőnknek, de hiszem, hogy megbirkózunk vele....
Ha mindketten megadjuk a másiknak a segítséget a kellő pillanatban le tudjuk nyomni saját elvárásainkat a másik érdekeinek figyelembe vételével akkor, sziklaszilárd kapcsolatot lehet építeni.
Ma még megbotlunk a múlt hibáinak árnyékában, ma még esetleg nyomasztanak hosszú hónapokon keresztül kísértő bántó gondolatok, de fogjuk egymás kezét, és ha kell felemeljük a másikat.
Este elment német nyelvtanfolyamra, eléje mentem.
Mivel ma telt le az általa kért 14 nap, egy szál rózsával a "körúton" megkérdeztem, akar e társam lenni....
Elmentünk vacsorázni az egyik kedvenc éttermünkbe, igaz csak levest ettünk mind a ketten, de nagyn szép volt a pillanat....
Ez a blog sorozat eddig tartott..... Köszönöm a pillanatokat, köszönöm a gondolatokat, és az érzéseket bárkitől is származtak.....
Nagyon sok segítséget kaptam.... Látom már mit kell tennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése