Kuponos hétvége egy Miskolc Tapolcai "hotelben"

Nos ez nem panaszáradat lesz, mert kikacagtuk a világ ezen nyerészkedő, mosolytalan borsodi, balga kiszolgálóit. A mosolytalanság Szépasszony völgyben fogott kezet velünk először... Két pincénél is jártunk, ahol kedvenc vörösborunkkal a Turánnal nem tudtak szolgálni, eladni, kimérni vagy bár mi... Aztán a harmadik pincében felhangzott a nemes szózat, van... "ekkor jöttek a gondok a megszokás blokk, az unalom és még valami más, ez a szevasz tavasz csak az utolsó felvonás" - mibe töltse a pincemester a kiválasztott cseppeket... Mi voltunk Kedvesemmel, az egyetlen vendégek a hatalmas szépen berendezett pincében, amikor a borokat rendeltük, nem tudta a tulaj, hogy vannak e hordócskái, amikor a zsíros kenyeret, nem tudta van e kenyere... az már csak mellékes volt, hogy az itallapon kínált kékszölő szörpből nem volt... Több mint 5000 forintot hagytunk ott mosoly nélkül... Tudom ez még Heves megye... de tényleg ez lett a magyaros vendéglátásból? Aztán megérkezünk Miskolc Tapolca egyik jónevű szállodájába, ahol kínosan vigyázott mindenki, hogy ne mosolyogjon... először a drágábbnál drágább parkolásokat ajánlották, aztán mikor nem jött be, kiderült van a szállodának ingyen parkolója is... kamerával megfigyelt, majdnem zárt udvaron... A csomagjainkat senkinek sem jutott eszébe felvinni a szobába... "A Miskolctapolca szállás apartmanjai nagyon olcsóak. Felszerelt konyhával rendelkeznek, sokuknak saját kertjük is van. A családbarát barlangfürdő szállás kisgyermekes családok igényeit kielégítő szolgáltatásokkal rendelkezik. Mindenhol tiszta fürdőszoba, ingyenes internet hozzáférés és díjmentes parkolási lehetőség várja a vendégeket." Szállodánk ***-os és ****-os kategóriában kínál szálláslehetőséget. Aztán a szoba fürdőszobájában kellemes csatorna szag fogadott, felidézve a hetedik kerületi nyári élményeket... Aztán az ágyak elhelyezése amely két nyugdíjasnak maximálisan megfelelt volna, hiszen ha az egyik közeledni próbálna a másikhoz, akkor az aktív fél eltűnt volna a két ágy közötti hasadékban :-) A csúcs azonban a vacsora volt, amelyet egy ízléses, a hetvenes éveket idéző étteremben tölthettünk el, amelynek csak a táblája jelezte, hogy első osztályú... a hölgy az óvatosan megrendelt buborékmentes ásványvizet, kupak nélkül szolgálta fel, majd mikor ezt nehezményeztem, gyorsan visszafordult... Amelyért majdnem annyit sikerült fizetnünk, mint a "Flying Hamburg" expresszvonaton, csak ebben az étteremben nem volt ablak, és így bőségesen áradt az ételszag a chaffingek irányából... A víz hideg volt a barlangfürdőben, a rozmárok is menedékjogért álltak sorba a kanadai nagykövetségen, a lángosos hölgy is rettenetesen vigyázott, hogy ne hogy mosoly kerüljön az arcára... Kár, hogy ezt az információt nem sikerült megosztani a parkban cserkelő mókusokkal, és rigókkal,ők erről mit sem tudva vidámkodtak ingyen..., és voltak tisztában azzal, hogy bő két liter Turán vörösborunk van, kólánk, baracklevünk és egy doboz Toffei-nk....

Az infraszauna csak kettőnkre várt,akár a bevált finn szauna is, a hátsó medencével, és élveztük az életet, szaunáztunk, fürödtünk, tepidáriumoztunk, és újra szaunáztunk... és fürödtünk... Kettesben voltunk senki sem volt rajtunk kívül... miénk volt minden...

Vacsoráztunk, mosolyogtunk az ásványvíz árán... Sétáltunk a parkban, gőzölgő tavak mentén, megöleltek minket a fák árnyékai, még a mókusok is integettek odvaikból... Aztán a Kedvesem testét rózsabimbók cirógatták álomba, majd a rózsákból szirmok lettek, és borították el hamvas zugait, völgyeit... Aztán álmodtunk szépeket... kis nyulakról, családról, sírig tartó szerelemről... Ölelések, sóhajok, vágyódások... a közös jövő reményében. Idétlen film a tévében... Gyors Skyplás az ismerősökkel, rokonokkal... Miénk volt az éjszaka... Aztán másnap eljöttünk... kérdés, milyen volt, hogy éreztük magunkat... nem volt. :-) Mi jól, csak kuncogtunk, mint annó Poroszlón... Ha mi jól akarjuk érezni magunkat, egymást kevés ilyen hatalom :-)

Üdítő volt Mezőkövesden a Turul étterem, ahol tényleg vendégül láttak minket... mosolygósan, kedvesen, nem a pénzünkért, hanem mert vendégek voltunk... Köszönöm!

Igen, nem tud a világ összefogni ellenünk, mert mi ketten vagyunk, a világ meg csak egyedül, és azt is csak pillanatokra... Kisüt a nap, és átvarázsolja a világot, épp ahol vagyunk, mint Óndon, vagy Latorvár alján... ezer ajándékkal, szép pillanatokkal,csodákkal, lámpaoszlopba bújó cicákkal...