SzerelemÜnnep!

Az egyik kedvenc filmebi mondásom mindig az volt fiatalon : -Az évek senkit sem tettek bölcsebbé, csak öregebbé. Fiatalon azért tetszett mert egy kicsit fricskának éreztem a nagy élettapasztalatokkal a, most meg azért tetszik mert rájöttem tényleg igaz... Nem régen múlt el Valentin nap, vagy ahogy felénk nevezik Bálint nap. Már csitulnak a kedélyek amelyet ez az amerikából átvett ünnep okozott környezetemben. Természetesen vannak ellenzők és helyeslők. Ki vérmérséklete szerint ad reakciókat. Azt hiszem mind a két félnek igaza van, a saját szemszögéből. Az ellenzők egyik kedvenc mondása, majd akkor tartunk Valentin napot, ha amerikában megünneplik a Búsó járást... aminek kicsi a sansza lévén kevés a subás sokác srác van azon a kontinensen. A másik nagy viharokat kavaró új szerzemény a Hallowen ünnepség... Erről a neves ünnepről még mit sem tudtam, amikor a hetvenes évek végén, az augusztusi melegben kapitálisra nőtt úri tökökre vadásztam a nyirádi kukoricásban. Mámorító érzés volt amikor Mariskanéni, engedélyt adott egy egy ilyen példány megfaragására, és töklámpást készítettem nagy nagy örömömre, a cocák nem kisebb örömére, mert a belét ők kapták meg desszertként. Aztán közösen kerestünk gyertyacsutkát a pincelejáróban, és már alig vártam, hogy beesteledjen, milyen félelmetesen is fog világítani a fogatlan rémisztő töklámpásom. Akkor még nem sejtettem, hogy társadalmat barátságokat megrázó viták fognak kialakulni a töklámpások körül, leginkább azonban szegény tökök nem tudták... Azóta évek teltek el, felnőttem, elvesztettem egy két hozzátartozómat, átértékelődött a Mindszentek ünnepe. Magam is hozzátartozóimmal ilyenkor felkeressük a sírhelyeket, rendbe tesszük egy kicsit őket, mécsest gyújtunk, és mindenki elmormol egy imát a már távollévőkért... Azt hiszem, ez így is van rendjén a pillanatot, a percet meg kell adni az emléknek, emlékeknek. Mégis úgy gondolom, hogy gyermekként ezeket a veszteségeket, csak kevesen értik, Istennek hála, ők boldogan öltöznek jelmezbe, vagy a fiatalabb generáció tagjai is. Az emlékezés pillanatait felváltja a jókedv a bolondozás, nincs ezzel semmi baj. Idővel ők is másképp fogják megélni ezt a napot. A Valentin napot át kellene keresztelni a Szerelem ünnepnapjává, vagy a Szerelmesek Ünnepévé. Talán akkor mi közép-európai gondolkodásunk át tudná formálni saját arcára. Annyi ünnepünk van, a Fegyveres erőktől, a Munka ünnepén át a Közalkalmazottak napjáig, nem férne el a szerelemnek az ünnepe ezek között? Az egyik talán legcsodálatosabb érzésnek amivel az égiek megajándékozták az embert? Persze lesznek mindig akik akkor és ott éppen nem szerelmesek, magányosak, kiábrándultak. Nem kötelező ünnepelni, sőt saját arcunkra is alakíthatjuk, létrehozhatunk saját tradíciót is. Nem szükséges a kis műanyag bársonyborítású szíveket ajándékozni... Ezen gondolatokat kedvesem édesanyja indukálta, mert bár ő nem szerelmes de a lánya a fia, és azok párjai igen... ő megköszöntött minket. Apró ajándékok, nem giccsek, szívecskék, csak a megemlékezés. Elgondolkodtam ezen a gesztuson, mi is a kedvesemmel elutasítóan viselkedtünk ez ünneppel kapcsolatban, igyekeztünk cáfolni a létét, aztán rájöttem, hogy mi szerelmesek vagyunk, és pont mi ne ünnepelnénk? Nem Valentin nap lesz nálunk, hanem Szerelemünnep! Legyen egy napja ennek a nagyszerű és felemelő érzésnek, amely csak két ember között jöhet létre.