Életünk érzelmei 22. II. felvonás, már Együtt!

A moratórium után már eltelt egy pár hét, sőt hónap. Összeütközéseken, véleménykülönbségeken vagyunk túl, sértődtünk és sértettünk. Sokszor csak kifejezésbeli problémák miatt. Nagy utakat tettünk meg együtt! Nem távolságban, inkább érzelmekben. Döntésekben, felvállalásokban. Azt hiszem megindítottuk a csodák évét... amely persze nehézségekkel, feladatokkal várt minket. Az induláskor mindkettőnkben dolgoztak a bevált régi receptek, ám gyorsan rájöttünk, hogy ezek már nem működnek, mert mindketten letettük a voksunkat a változások mellett. Tudtam, először nekem kell terítenem, hiszen én voltam a múlt kapcsolat haszonélvezője... egy Nő aki bomlik értem,és próbál mindent elfogadni... Sok mindent a helyére kellett tennem... ám már élvezem, és nem lemondásként gondolok rájuk, hanem mint megszabadító, tisztaságot hozó erőként... Most jött a férfi, aki mindent igyekszik elfogadni... na ez nehezen ment, főleg a nyelvtani szerkezetek miatt... Kedvesem, néha elég nyersen és nem a megfelelő időben kritizált... ám ezen is túl sikerült lépnünk. Megoldottuk a harmóniát kettőnk között, és valóra váltottuk álmainkat... A közös fürdőzéseket, egy parányi fürdőkádban... Forrócsokizásokat, tejszínhabbal, fahéjjal, csokiöntettel... Együtt alvásokat, egymást átölelve... pőrén és tisztán Közös vacsorákat, a közös reggeliket... Ránézek, istenem, enyém ez a Nő... A helyes kis piros kabátjában... Istennő! Istenem, mennyire hálás vagyok ezekért a percekért. Amikor még a Kedvesem alszik, megcsinálom a reggelijét, lefőzöm a teát... Aztán, ha itthon vagyok, a reggeli autózásokért... be a munkahelyére. Száguldunk a néptelen városon át a reggeli napfelkeltében, mostanában egyre inkább szembetűz, ám ez jó, mert a tavasz ígéretét, hordozza.. Rövid csók, soha sem szenvedélyes, ilyenkor ő már a munkahelyén van, de gyönyörű... Gyorsan el is hajtok... hagyom őt átlényegülni... Tudom ilyenkor már nem az enyém, dolgozik benne a kötelesség tudat... Tegnap fánkkal várt, ez mindig trauma neki - hogy jól sikerül-e ?- Mennyire lesz olajszagú a lakás, ízleni-e fog nekem... Ízlett, habzsoltam, melegen, baracklekvárral, porcukorral... Sorrendben nem helyes, de voltunk Inárcson egy panzióban csak egy éjszakára... csoda volt, miénk volt a medence, a szauna... mintha csak nekünk tartották volna fent... Aztán a közös vacsora... Bőséges és finom, a reggelivel együtt! Boldogság ajándék minden pillanat, minden rezdülés... egy egy életnyi csoda... Köszönöm! Nagyon szeretlek Kis Nyulam! Nagyon értékes vagy a számomra!