Boldogság definícó II.

Boldogság e, ha egy négynapos külföldi út előtt a Kedveseddel tölthetsz húsz percet a napsütötte Városligetben... Egy könnyű séta, a tavaszi napfényben, a még kopasz fák között, ám már van amelyik virágot bontott, és áldott állapotban lévő menyasszonyként áll a temetési menet mellett, frissen és üdén mint a jövő ígérete, mely könnyedén legyűri a bánat dőreségét. Boldogság e, ha amikor a padon a Kedvesed az öledbe ül, és a lepihenő nap ajándékozza meg glóriával, átsütve hajszálai kusza tincsein. Aranyló fénysugarak szikráznak a feje körül. A szellő sem mer tolakodó lenni ezen meghitt pillanatokban. Megszűnik a világ, a pad még télről őrzött hidegsége, a Dózsa György út állandóan mormogó zaja, a kutya sétáltatók harsány kiabálása, csak ketten vagyunk pillanatokig, szavak, tettek nélkül. Gyönyörködünk egymásban. Még az egymástól távol ültetett Árvácskák is közelebb húzódnak a párjukhoz, hogy megmerítkezhessenek ezekben az égtől jövő pillanatokban. Nem a vágy és a szenvedély pillanatai ezek, hanem a harmóniáé, a megértésé... Nem a hormonok diktálnak a pillanatban, hanem a szeretet mely olyan mélyről tör elő, hogy megáll az idő... Szeretem, és tisztelem ezeket a pillanatokat melyek életünkben csak apró lenyomatokat hagynak, de olyan mélyen, mint egy mélytengeri árok, ahová csak pillanatokra van lehetőségünk belátni. Köszönöm Kedvesem ezeket a pillanatokat melyek miatt érdemes élni....