A birka..

A birka véletlenül toppant be az életembe, hívatlanul, mondhatnám gátlástalanul, de ez nagyon emlékeztet Jean Paul Belmondo-s kedvenc filmemre a Profira. Az a jelenet ott szórakoztató volt és elegáns... Hát ez a birka nem volt szórakoztató, de elegáns sem, csak egy kos akivel valószínű hamarosan találkozni fogok... Milyen lesz ez az első kapcsolatfelvétel? Agresszív lesz, vagy baráti? Vajon a nevén kell neveznem ezt a névadással kitüntetett nagyszerű teremtményt? Ha valaki ránéz erre a gyapjas jószágra nem fog kaján mosoly játszani az ajkán? Remélem nem.... Nem tehetek róla, hogy még egy kanárit sem neveztek el soha rólam a szeretett hölgyek. Az összerakott hangfal rendszert sem nevezték el ZsoltSystemnek.... úgy látszik nem tudok nyomot hagyni az életben. Pedig mennyire szerettem volna, de hát nem sikerül. Ám most bánt a dolog. Főleg az ütött szöget a fejembe, hogy kedvesem már a találkozó előtt két héttel megkért, hogy ne hozzam szóba a kos dolgát ha lent leszünk a rokonainál.... Azt hiszem ez olaj volt a tűzre. Fantáziám szabadon kezdett szárnyalni... Milyen lehetett ez a birka kergetés majd befogás, biztos valami nagyon férfias nagyon macho dolog főleg, hogy kedvesem volt párja hajtotta végre e nemes cselekedetet.... Mi lehet benne annyira titokzatos.... Száguldnak bennem a kérdések, miközben ez a párosujjú gyapjas élőlény olyan boldogan és büszkén viseli nevét, ráadásul kéjesen rágcsál nem tudva mit orzott el tőlem. Szegény pára nem tehet róla, hogy már most előítéleteim vannak vele szemben. Hiszen ő csak elszenvedő alanya volt egy képtelen állatvásárlásnak ahol szerintem mindenki rossz helyen volt és rossz időben zajlott. Ahol elfogójának dicsőséges tettét rögtön egy névadományozással is megszentelték. Még szerencse, hogy kedvesem nevét nem adták a nősténybirkának (noha valakiben a jelenlévők közül javasolta ezt az ötletet), melyet párjául és utódai kihordójának szerezték be.Most mégis ott legel egy vértesaljai település egyik udvarán becsesen elnevezve, mementóként amíg csak ebben a létformában itt tartózkodik a jelen világunkban... Remélem nem lesz belőle exitusa után birkapörkölt, mert már hallom a mennyei szózatot: - Egyétek a testemet.... Az ominózus találkozás előtt egy héttel, hívott kedvesem, hogy a kuvaszok széttépték a kost... Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, nem kívántam szerencsétlen állat végét... főleg nem ilyen véget. Persze jött a slusszpoén... vasárnap kospörkölt volt... Péterből... így hát ettük a testét... Becstelen eltávozásának végső híre, hogy nem sikerült utódokat létrehoznia.... Így nyom nélkül múlt el dicsőséges napjai után... Igen amikor ott csücsült a tányéron, kéjes elégtétellel fogyasztottam a húsát.... csendes mosollyal hallgatva a rokonok finom célzásait az állat nevével kapcsolatban. Győztem, nem reagáltam a piszkálódásra, hanem mint aki semmit nem tud az állat eredetéről némán a tányéromba temetkeztem.... Közben megszületett bennem a gondolat, és a vágy, rólam soha ne nevezzenek el semmilyen állatot, mert nem tartom jó ómennek......