Kellemetlen illatok....

Gyerekkoromban Budapest, egy elég elöregedett városrészében nőttem fel. Szorgalmasan jártunk papírt gyűjteni az iskolatársakkal. Akkoriban még nyitva álltak a kapuk, a gangokat sem védték rácsok. Amikor kis csapatunk megszállt egy egy ilyen bérházat, különböző emberekkel találkoztunk, főleg öregekkel... Voltak köztük mogorvák, és indulatosak, de a többség mosolygós szeretetre méltó idős ember volt. Beinvitáltak a lakásukba, hogy az ott lévő papírlomot elszállítsuk. Így aztán különböző otthonokba jutottunk be. Voltak elegáns, és kínos pedantériával rendben tartott lakások, voltak elhanyagoltak, és még ez alatt is. Sokféle szaggal találkoztunk... friss virágillattal, fertőtlenítő tisztaságot sugalló szagával, dohszaggal, áporodott, gyógyszerszagú és levegőtlen lakásokkal... Egyet azonban, nem tudok felidézni, az "öregség szagát"... lehet, hogy belém nevelt, -tisztelni kell az időseket-, gondolat miatt. Ezt először a volt feleségemtől hallottam, amikor hallókészülékeket vitt ki házhoz beállítani, olyan embereknek akik nem tudtak bemenni a boltba. "Nem bírom, kikészülök tőle" hallottam sokszor... Aztán a minap összefutottam egyik régi ismerősömmel, aki nagyon elkámpicsorodva mesélt nekem egy történetet magáról, és tizenévvel fiatalabb élettársáról... "Képzeld, mi történt velem a minap-kezdi történetét. A múltkoriban csapdájába estem a fogyasztói társadalomnak... A páromtól kaptam ajándékba egy férfi parfümöt, aztán egy arcvizet... persze nem azonos illatvilágból, de neki mind a kettő tetszett. A dezodort magam választottam, hosszasan, hogy megfeleljen az ő ízlésének... A régi jól bevált Denim márkára esett a választásom, tudod könnyen izzadékony vagyok. Egy esti találkozásnál közölte, hogy jó illatom van, amikor a mellkasomra borult. Aztán beleszagolt a nyakamba (ahová a tőle kapott parfümöt permeteztem), majd az arcomra adott egy puszit... Aztán közölte, utálom ha egy férfin három illat van... (igaz ebből kettőt ő választott). Ám felbuzdulva a mellkasomon eltöltött pillanatoktól és az arra érkezett reakcióktól.. Levontam a következtetést, a Denim lesz a befutó... Másnap nekiálltam Denim arcszeszt és parfümöt keresni, de csak az arcszeszig jutottam, főleg olyat kerestem amely a kék dezodorhoz illik, tehát kék after shawe-t... A napot szorgalmasan töltöttem, főleg a Párom dolgaival foglalkoztam, igyekeztem megédesíteni az életét, még vacsorát is készítettem neki... Majd egy pár percre összefutottunk délután, ahová már teljes illatharmóniában érkeztem... Öröm, a hiány feloldása, szeretet, vágy és még annyi minden érzés száguldott bennem.. Egy utca sarkon futottunk össze... jellegtelen belvárosi utcasarkon. Magamhoz öleltem, és ő magához ölelt engem... Majd közölte, minden érzés nélkül a hangjában: -Olyan illatod van mint Öregapámnak... egy szeretet kapcsolatban...Hát elsülyedtem szégyenemben, mindet megteszek azért, hogy számára megfelelő illatban jelenjek meg, teszem érte a dolgom szeretettel... és odaadással, és erre ez... Milyen állapotban gondolt az öregapjára, egyáltalán kire gondolt... még élő vagy már akkor is halott személyre a ravatalján... Nem vette észre a fáradozásomat, hogy tetszem neki, ez lett tényleg az eredmény? Ebben az érzelmi pozícióban vagyok nála? Egy vénemberhez kell hasonlítani pár év korkülönbség miatt, tényleg ennyi nála a státuszom... Tényleg ennyit jelentek? Komolyan ez a fontos... nem a virág a reptéren, nem a reggeli elkészítése, nem az hogy a tenyeremen hordozom... Egy Denim szappan szaga... és az én elmúlást sugalló illatom... Tudom, ő sokszor foglalkozik az én egészségi állapotommal, de nem én járok hetente orvoshoz, én még mindig felszaladok a lépcsőn, lihegés nélkül, neki meg kell állnia... Aktív vagyok és egészséges, nem én alszom el elsőként este, és nem én vagyok aki fáradt... Én lennék az ő Öregapja egy illat miatt??? Komolyan ez lenne az ami meghatároz két ember között... Tovább kellene lépnem, mielőtt még nagyobb sebeket ejt rajtam, esetleg már tehetetlen, tosza vénembernek akar látni... Te mit gondolsz barátom? " Nem tudtam mit gondoljak... megdöbbentem. Nem tudtam milyen viszonyban az adott hölgy a az öregapjával... lehet, hogy egy kellemes élményt hozott fel benne az illat. Ám lehet, hogy az elmúláshoz, az "öregség szagához" általánosított, és akkor el kellene gondolkozni a végkövetkeztetéseken... Megdöbbenve álltam a monológ előtt... Lefagyva, és megsemmisülve, még szerencse gondoltam, hogy (én is hasonló szituációban vagyok) nálunk ez nem fordulhat elő egy illat, egy benyomás miatt... Hiszen nem ezek a fontosak, hanem az érzelmek, a másik felé nyújtott kéz, az ölelés, az összebújás... a vágy, és a Szeretet... Nem az, hogy a másik éppen kinyúlt hálóruhában vagy, kócosan bújik mellénk. Ezek részlet kérdések, a vágy és a szeretet mindent felülír... ha nem, ha ezek kezdenek fontossá válni akkor ott le kell kezdeni gondolkozni... Ha pedig ez akkor a életünk párja szerezze be amire szüksége van az orrának….