Péntek este egy fotóstúdióban...

Ez nap is úgy indult mint már két hónapja minden közösen telt reggelünk. Azt hiszem a munkám miatt mindketten felértékeltük az együtt töltött pillanatokat... Előtte nagyon sok időnk volt egymásra... azt hiszem ezt nem értékeltük eléggé. Közös reggelizés, hajnali autózások a kedvesem munkahelye felé... Együtt töltött idő így lehet aposztrofálni.... Aztán jött ez a péntek, én egy kicsit kapkodva készültem rá, Ő természetesen már hét elején összekészült a fotózásra... Elmentem eléje, a munkahelyére... hozta magával a benti feszültségeket, kétségeket, fájdalmakat... még egy kinyomtatott papírt is hozott a benti problémákról, és felolvasott a listából, hát nem volt lélekemelő, sérelmekről, fájdalmakról, mellőzöttségekről, meg nem értésekről szóló sorok voltak... Aztán megérkeztünk Újpestre a fodrász-sminkeshez... Ott hagytam, hogy ne zavarjam. Elmentem rózsát venni a fotózáshoz... Egy órán keresztül bolyongtam a virágboltok között a szürke panelrengetegben...Olyan árakon kínáltak virágot, hogy többe került volna egy csokor mint a sminkelés... Így aztán virág nélkül tértem vissza a szépségszalonba... aztán csak ültem megdöbbenve, új frizura, nőcis smink...olyan ajakrúzs, hogy elaléltam... Aztán sétáltunk egyet, csináltam néhány fotót... remegett a kezemben a fényképező gép.. Majd bevonultunk a stúdióba... Kicsivel később megérkezett a fotós... Rendszer vakuk, hátsó súrlófények, záridők, filmérzékenységek, fehéregyensúly, fénymérés... Majd kezdődött a fotózás. Kedvesem segített magán egy kis "Betonnal" (Becherovka+Tonic)... Ruhák, beállások, izgalmas zenék a hangfalból... Jött a Nő! Hihetetlen és lehengerlő módon, a lábai előtt hevert a fotós és én is... Uralata a műtermet, varázsolt, erotikát, szenvedélyt, szendeséget, ártatlanságot, vadságot.. NŐ volt a szó szoros értelmében, kitárulkozott, megmutatta önmagát, exhibicionista, és mégsem... nem volt frivol, vagy közönséges... csak természetes. Ruhákat,jelmezeket váltott, és újabb és újabb arcát adta minden egyes képkockához, mint külön fejezethez... Ámultam, és csodáltam a NŐ-t, akit eddig én annyi más oldaláról ismertem. Láttam aggódónak, féltőnek, kedvesnek, vágyódónak, elutasítónak, kedvesnek, akaratosnak, megértőnek... Ám ezek új arcok voltak.. döbbenetes képek születtek! Négy napja nézegetem őket, nem tudok betelni velük, nincsen még korrektúra, javítás a képeken, csak saját természetességében az én NŐm... Köszönöm ezek a pillanatokat! Köszönöm, hogy részese lehettem ezeknek a jeleneteknek,, és egy másik csodálatos oldaláról ismerhettem meg egy női lényt aki mellett évek óta létezem... Kívánom minden női lénynek, és férfitársamnak, tapasztalhassák meg ezeket a pillanatokat, amikor számukra egy ismert lény szárnyalni kezd, és ámít és csábít minden mozdulatával.. Köszönöm Vera!