Különvélemény...

Ma egy világ szakad össze bennem. Miért is, egy facebook bejegyzés miatt. Egy számomra nagyon fontos és kedves ismerős osztotta meg, a cikket amely biztos, a ő szempontjából hitelesnek tűnt. A férfi erőszakossága a nők felé volt ismét a téma.... Egyszer, régen volt egy párkapcsolatom, ahol egy pillanatnyi nézeteltérést kinyújtott karmok véres csíkjai tettek fizikális valóssággá... ott álltam megdöbbenve, ilyen mértékű gyűlölet és agresszió láttán. Belém nevelt "ne bántsd a NŐ-t programozásnak megfelelően ott álltam lebénulva... Tudom most sok férfitársam esetleg elmosolyodik. Értem én őket. Csak azokat a cikkeket nem amely a férfit vadállatnak állítja be egy párkapcsolatban. Főleg olyan esetekben amelyeket a cikk írója nem élt át, csak vélelmezi, hallomás alapján szeretné nagy és mély bölcsességeit közkincsé tenni. Nyalva a hölgyek seggét (férfiként) vélt vagy valós emlékek alapján. Úgy gondolom, hogy ököllel ütni szégyen, főleg gyengébbet és kiszolgáltatottat. Igaz, és nem bocsátható. Csak ez már a jéghegy csúcsa... Mire gondolok? A lelki erőszakra... "Amikor egy sorkatonát aki nagyon szerelmes a kedvese három hónap után megcsalja, és édesen andalog egy idegen pasival, tudván tudva hogy aki szereti azt bebörtönözték és nem azért nincs jelen mert nem akar..." A férfit aki feleségét várja haza, romantikus gyertyafényes estével, kellemes zenével, finom falatokkal, akinek belép a párja és közli... "Nekem nincs ehhez a romantikázáshoz kedvem" Vagy az apát aki a lányának tortát vesz a névnapjára, úgy hogy az anyja (már mint a közös gyermeké), csak annyit tud mondani: -Na remélem ez nem lesz olyan szar mint a tavalyi... Vagy a Kedves akinek vacsorát készítesz, és látod kihűlni, mert ő csetel, vagy éppen skypozik.. Sorolhatnám még a lelki terror milliónyi változatát amit a nők követnek el ellenünk, de ez nem bűn, sőt méltatásra váró cselekedet. A szerelmes férfi "teper" mert jót szeretne tenni a párjának. Nem elismerésre méltó, hanem még ebben is meg lehet alázni minket... Ezek nem agressziók, nem bántások, csak csodálatos női kivetülések. Ébredjetek már fel! Miről beszéltek, ti megalázhattok lerombolhattok, megszégyeníthettek, lealacsonyíthattok, és ez törvényes és elfogadható, mert nem fizikális erőszak.... Ez mentális és érzelmi erőszak, és nagymesterei vagytok ennek. Ráadásul ha szóba hozzuk, akkor csodálkozva néztek ránk mint egy UFO-ra, hogy gondoljuk mi ezt nektek férfiaknak nincsenek érzelmeitek, csak a gonosz ösztönvilág vezérel titeket. Mi annyira érző lények vagyunk, de ti hogy gondoljátok hogy lehet véleményetek, vagy érzésetek... Tegyétek fel a kérdést hölgyeim, mivel lehet nagyobbat ütni... ököllel vagy szóval. Ti szóval teszitek, és nem játszotok fer játékot... Szóval ismerősöm megosztásához hozzászóltam, mert úgy éreztem kellene védenem saját nemem érdekeit... Ütköztek a vélemények, majd törlődtek a hozzászólások is... mert nem fértek a képbe. Közben ilyen leveleket kaptam, igaz privátban: "Nem akarok nyilvánosban vitatkozni Veled... De valamibe nagyon beragadtál most... majd ha elmúlt a köd, nézz rá, ha akarsz..." "az egészet töröltem" "de engedd meg nekem, hogy az legyen az üzenőfalamon, amit én szeretnék, én sem mondom meg, mi legyen a Tiéden. Ha dühöngeni akarsz, tedd a sajátodon..." Ezek a mondatok egy spirituális vezető nő gondolati voltak, csak azért mert más volt a véleményem egy adott témáról. Ezek után nem is szeretném tudni milyen tanácsokat adhat a hozzá forduló nőtársainak.... Hölgyeim! Ébresztő! Nem ellenségek vagyunk hanem társak! Mi vagyunk a párkapcsolat párjai... Ha nem értitek problémás leesz az életek.... Bármit is írnak fennkölt gondolkozók