Az 1930-as évek elején volt az osztrák vasutaknak nagy szüksége volt egy olyan mozdonyra, amelyet egyaránt lehet használni mellékvonalon, illetve az elővárosi forgalomban. Alexander Lehner, a BBÖ formatervezési osztály vezetőjével, erre a célra egy meglehetõsen szokatlan járművet terveztek. A BBÖ 1935 és 1938 között 20 példányt vásárolt a Florisdorfi mozdonygyártól. Az első tíz gépet 1935-ben szállították a BBÖ-hoz. A járműveket DT1 nek(Damp Triebwagen) nevezték el, a nagy csomagtér miatt a mozdonykonyha mögött. Noha a járművet, könnyű expressz szállításra tervezték, főként a helyi forgalomban használták őket, ezért hívta őket "falusi trotylinak" a köznyelv. A DT 1 az elővárosi közlekedésben is működött, gyakran az úgynevezett ingázó vonat közepére voltak sorozva, két személykocsi mögé, hogy mindkét irányban közlekedhessenek....? Miután Ausztriát a a Német Birodalom annektálta, a járművek, a Reischban számozásában a BR71.5 sorozatba lettek számozva. A gépeket a Münchenbe állomásították és fűtésre vagy tolatómozdonynak használták. A II. Vh. után fennmaradó 18 példány 1945-ben tért vissza Ausztriába.
![]() |
| Villach-ban pillanatkép 1950-ből... |



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése