A "NOHAB" mint kultikus jármű a vasútmodellezésben.... is.

Mint valószínűsíthető az irományból kiderül, nem vagyok nagy rajongója ennek a jármű sorozatnak, elismerem az előnyeit, de talán túlzottan látom a hibáit. Mert amikor beszerzésre kerültek, az adott korban jó ég tudja milyen fejek hullottak e miatt, hiszen szocialista országként úgy tudom egyedül szereztünk be vontatójárművet kapitalista relációból. Úgy hogy volt egy megbízható mozdonyokat gyártó cég hazánkban. Igaz, az akkori technológia nem tette lehetővé nagyobb teljesítményű dízel motorok kifejlesztését. Így ezen mozdonybeszerzések révén, nem is történt további erőfeszítés. Ezzel a jármű beszerzéssel zárult le a magyar dízelmotorgyártás. Utána már csak idegen eredetű motorok kerültek a járművekbe... 

Az amúgy már akkoriban is elavult, soros-párhuzamos kapcsolású villamoshajtásrendszert egy II. világháború előtt, 1938-ban kifejlesztett EMD-567 dízelmotor hajtotta. Valóban igaz, rendkívül megbízható erőgép volt a maga kétütemű kivitelével. Az eredeti jármű, 105 km/h maximális sebességre volt engedélyezve, 1950 LE-t volt képes leadni. A CoCo tengelyelrendezésű jármű, 106 tonna szolgálati tömeggel rendelkezett. A vonat fűtését egy gőzkazán biztosította. Így alakulhatott ki a vicc... Miért vesz gázolajat egy dízel-villamos mozdony, és minek neki akkor a víz...- hát a gőznek :-) A járművek 1963-64 között álltak szolgálatba, ekkor már próbafutásukat végezték a sőt szolgálatba álltak a V43-mas villamosmozdonyok, villamos fűtéssel, akkoriban korszerű fokozatkapcsolós technikával.... Szóval volt káosz. Ráadásul az M61-es "elit" gépeket csak a kiválasztottak vezethették. Megjegyezném 1981-ben amikor kikerültünk szakmai gyakorlatra az Északi Járműjavító Főműhelybe (ez az üzembehelyezés után 17 évvel történt, a "Nohabokat" csak a rácsos ketrec másik oldaláról tekinthettük meg a "D" osztályon, persze a "Púposokat","Szergejeket" üthettük, vághattuk....  

Az első találkozásom a modellel, a Piko kétmotoros járműve volt, természetesen, nem MÁV festéssel, hanem dánnal. Akkoriban 1970-es évek, nem nagyon volt hazai festésű mozdony. Így valamikor a 1980-as évek elején egy ismerős segített, MÁV-osítani a jószágot. 

Az ikonikus példány, noha az ütközői csálén állnak.... 

Akkoriban, nem törekedtünk a teljességre, így nem voltak kürtök felszerelve (nem is lehetett kapni), nem alakítottuk át a forgóváz maszkokat. Csak örvendeztünk, hogy milyen "magyaros" a modell. Noha a két forgóváz, nem mindig egyszerre adta le ugyan azt a teljesítményt, ám a szemfülesek már diódát tettek az izzó áramkörébe, így megvalósult a menetirány szerinti világítás. A modellt mellesleg a Piko noha ellentmondásossak az adatok, talán (a gumi szíjjas hajtást nem számítva, mert az biztos régebbi) valamikor a 1960-as évek közepén álmodták meg ezt a modellt! Ilyen volt, ezt kellett szeretni. 

Az előtérben egy Heljan modell, a hátul egy NMJ modell...

Na aztán megindult az őrület.... Az első "Nohabom" a Heljan gyárból érkezett. Igaz vörös csillag nélkül :-( . Ez már jobban hozta az eredeti járművet. Mai napig is egy kedvenc mozdonyom. Aztán, talán a Roco nyomta ezt a járművet, csíkos, teli narancs színben. Itt már ízlés dolga, ki mit választ..... Ha jól emlékszem, egy NMJ-s nohab is üdül a szekrényben... Szóval káanán.... a NOHAB rajongóknak... 

Utolsó sorban a Krauss-Maffei mely méltó társa volt a vetélkedésben.... de alulmarad.... Bonyolult volt.

Aztán egy utolsó kép, talán ROCO.... ez legalább csillagos :-)