A DNYBV központi telephelye Debrecen Salétrom nevű negyedében helyezkedett el. A gondozatlannak kinéző, elhagyott, dudvás-füves térség közepén állt egy fűtőházszerűség, néhány vasúti épület és három-négy tolatóvágány, ott aludtak a vonatok. A DNyBV-nek saját kocsijai, mozdonyai voltak, és híres volt gúnyneve is: Döcögve-Nyögve Bátorba Visz. Mellesleg a rövidítés a Debrecen-Nyírbátor Helyiérdekű Vasutat jelentette....
 |
| Az eredeti jármű... |
Nos ez az a történet, melynek valós történelmi alapjait nem találtam meg az interneten. A legenda úgy szól, hogy a második világháború előtt, az összes tartálykocsi a DNYBV-hez tartozott.... Ez volt a tartálykocsi elosztó vasút. Több száz tartálykocsi felett rendelkezett az az aprócska vasút... gondolom, akkor is voltak jogszabályok, melyeket így lehetett megkerülni... Innét osztották szét az akkori tartálykocsikat, gondolom, minőség alapján...
A főképen szereplő kocsinak nagy karrierje volt, mert nem csak saját és Németh Andor közreműködésével, -főleg az övével-, a Sachsenmodelle kiadta, na jó nem adta ki, hiszen saját tulajdonunkba került az összes tamponozott jármű, mellesleg a Shell engedélyével. Imádtam rajzolni Corelben a Shell emblémát... Megjegyezném, az általunk kiadott limitált széria nagyrésze, tőlünk távolabbi országokban landolt. Kíváncsi lennék, hány hazánkbeli tulajdonosa van a modellnek. Ám az őrület beindult, nem csak a Feilschmann, de a Tillig is felvette a repertoárjába....
Egy páros, még szerencse, hogy különböznek a pályaszámok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése