Már hallom a megdöbbent fújjolókat, mert, hogy lehet egy ilyen kezdetleges modellt sztárolni. Egyszerűen, -szép-, és kész. Az eredetijét a francia vasutak (Société Nationale des Chemins de fer Français) üzemeltette. Nem összekeverendő egy érdekes vasúttal, melyet egy R betű megváltoztatásával csinált új márkanevet :-)
 |
| A Piko változat, a nemes egyszerűségében.... |
Na, nézzük az eredetet! Ezen kocsik fő jellemzője a rozsdamentes acél (Inox) volt, oldalsó és tetőfelületen az ablakon kívül, mint például az 1950-es Inox kocsik, amelyeket az amerikai BUDD Company által kifejlesztett módszerrel fejlesztettek ki. Mint az 1962-től az USI belföldi DEV típusú gyorskocsinál, a bejárati ajtók szintén kissé eltolódtak a kocsi közepéhez. A WC-k és előszobák tehát a kocsik külső végén voltak. A vasúti kocsik hosszát egy méterrel meghosszabbították az akkor érvényes francia szabványos 24,5 méteres hosszúságtól a ütköző felett. A kocsik átjárhatóság a gumi egységekkel védették. A forgóvázak Y 24 és Y 28 típusok voltak. A gyorsvonati kocsik 200 km / h sebességgel közlekedhettek! A vonat “generátoros” kocsikat is továbbított, mert a francia TEE kocsik légkondicionálóinak tápfeszültségére volt szükségük, háztartási háromfázisú 380 V 50 Hz frekvenciaváltóval, melyet a mozdonyok - az 1000 V-tól 3000 V tápfeszültségről - nem tudtak kezelni. Végül két műszakilag nagyrészt azonos vasúti kocsi sorozatot hozott létre. Az egyik PBA típus a Párizs - Brüsszel - Amszterdam forgalomra, a Mistral 69 típus a francia déli forgalomra. Na ez a kocsi ami a képen szerepel! Melynek mellesleg az eredeti kocsikhoz, semmi köze nincs, csak szép!
 |
Na ez már közelebb áll az eredeti INOX kocsikhoz :-)
Mellesleg közben eltelt egy pár év.... |
A PIKO 5/224-07 katalógusszámon kezdte gyártani a “hatvanas évek” végén. Valóban belső berendezés és világítás nélkül, 246 mm modellhosszúságban. Biztos nem “egzakt” modell. Ám kivitele, aprólékos részletessége, csodálkozásra késztet. Csak elsőosztályút gyártottak belőle a CC7101 pályaszámú géphez. Nagyon elegáns vonat volt. Főleg a szocialista szféra egyhangú járművei között. A könnyű kocsiszerkezet miatt könnyen sikló modell volt, ám azonban apró lesúlyozással, illetve a minap kicserélt régi kerékpárok után, egy olyan modellnek lettem a tulajdonosa, amelyet a fotózás idejére (na jó csak ragasztógyurmával) de oda kellett ragasztani a tükörhöz.... Részemről az egyik ikonikus modell, melynek eleganciáját még nem sikerült túlszárnyalni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése