Hűtőkocsik, a kezdetek....

 A hűtőkocsi egy vasúti tehergépkocsi hőszigeteléssel, a rakományt az oldalfalak és a tető védi a külső hőmérséklettől. A hűtőberendezések jelenlététől és típusától függően ezeket a következőkre osztják: Hővédelmi kocsi hűtőberendezés nélkül (na most ezzel szeretnék foglalkozni). Mellesleg, más típus hűtőkocsik hűtött tartályokkal, a hűtőközeg általában víz vagy szárazjég, illetve gépi hűtőkocsi saját hűtőegységgel.

Fa, szigetelt oldalfalú gépes berendezés nélküli hűtőkocsi

Az 1800-as évek közepén is felmerült már az igény, a hűtött árú továbbítására. A vasutak igyekeztek, egyre jobb hőszigetelésű járműveket előállítani, esetleg jéggel hűtve a szállítmányt. Tej, vaj, hal, feldolgozott hús, stb. csak a vasútvonalakon lehetett szállítani. Az első kocsikat vízjéggel hűtötték, amelyet télen külön tartályokban vagy tavakból nyertek. A chicagói iparos és húsgyártó Gustavus Swift ötlete alapján, 1877 télen először sikerült hatékonnyá tenni a vasúti kocsik hűtésére. A levegő keringése biztosítja, hogy a jég által hűtött levegő lehűti az egész kocsit. A hűtött kocsik először lehetővé tették a levágott állatok húsának az USA-ban történő szállítását. Később géppel készített jéget használták - és gyorsan továbbmentek más hűtésre : A legegyszerűbb módszer a vízjég cseréje szárazjégre.

1923-ig csak néhány úgynevezett hővédő kocsi volt Németországban (hagyományos fedett áruk, fehér külső festéssel és dupla fallal), valamint

vízben hűtött sör és margarin hűtő kocsi, amelyeket azonban nem a modern hőtechnikai szempontok szerint építettek. Ezek a járművek nem voltak alkalmasak fagyasztott hús és tengeri halak szállítására.

Az első világháború végén veszélyes élelmiszerhiány merült fel Németországban, amelyet még az azt követő első években sem sikerült megszüntetni, mivel a német gazdaságot a háború túl gyengítette. Önmagában nem lehetett biztosítani a lakosság élelmiszer-ellátását, így a 20-as évek elején a hús nagymértékű importjára került sor, különösen Argentínából és Ausztráliából. A hűtött hajókkal Brémenbe és Hamburgba szállított szállításokat a német birodalomban a minőség romlása nélkül kellett elosztani. 1922-ben a Deutsche Reichsbahn nagyszabású szerződést ítél oda 300 modern hűtőkocsi építésére a Wismar és Uerdingen kocsigyárak számára. Az 1923 vége és 1925 eleje között beszerzett járművek korszerű szigeteléssel ellátott amerikai modellek szerint készültek. Ebben az első sorozatban 120 univerzális járművet építettek hús, gyümölcs és tejtermékek szállítására, valamint 180 tengeri hal hűtőkocsit.Az első 6 m tengelytávú, 11,3 m (fékvezető fülke nélkül) és 11,9 m (fékvezető fülkével ellátott) pufferhosszú első teherautókat parafa és torfoleummal (víztaszító impregnált és erősen préselt tőzeg) szigeteltek. Ezeket a szigetelő paneleket mindkét oldalról óriási papírral (víz- és levegőt át nem eresztő kartonpapírral) ragasztották, és a kettős falemezek között fektették. A szigetelés vastagsága oldalán és tetőn 120 mm, a padlón pedig 100 mm volt. A még sózott vízjég tárolóedényei a tetőből hozzáférhetők a nyílásokon keresztül, anélkül, hogy a szállítórekeszt kellett volna nyitniuk. A kétrészes rakományajtókat úgy tervezték, hogy mindenütt légmentes legyenek.

 1925-ig épített hűtött vasúti járművek, nem szellőztettek. A később gyártott univerzális hűtős járművekhez 4-8 Flettner ventilátort szereltek be a tetőszerkezetbe. Ezek feladata a páratartalom szabályozása az raktérben. Az olvadó jég miatt a kocsiban a nedvesség folyamatosan növekedett a szállítás során, ami a különféle szállítandó áruk számára nem volt előnyös.