1004.600.14
katalógus számú dízel-motorosvontatót, nem igazán lehetne
mozdonynak nevezni....
A modell már szerepelt, az 1966 évi
katalógusban, ott ,még csak szerényen a 104 volt a katalógus
száma és 19,5 Márkáért kínálták eladásra. Valószínűsíthetően
a Jouef/Egger Bahn is gyártotta, 7111100 katalógus számon. Amelyik
kis jószág hozzám került, egy segítőkész modellezőtársunk
segítségével, az még eredeti átlátszódobozos Egger Bahn.
Futási tulajdonságai megegyeznek az általában kéttengelyes 50
éves mozdonyokéval, nagyobb sebességen megbízhatóan halad, de az
már jóval túl van a modellhűségen.
Az
EGGER Bahn vállalattal és termékeivel kapcsolatos történeti
források meglehetősen szűkösek. Az 1988/89-es Mikado Handbuch
für Modellbahn-Sammler: EGGER-BAHN« mellett az egyetlen ismert
dokumentáció egy maroknyi cikk, amely az évek során megjelentek a
német vasúti irodalomban.
1963-ban
három testvér, Egger közös családi német nevével
alapította a müncheni üzemet. A családi név, a »Bahn« szóval
(»vasút« németül) egészült ki, az EGGER-BAHN cégnevet alapozta meg. A három
tag közül egy nagyon korán lemondott az üzletrészéről, így a
fiatal cég a Theodor Egger gépészmérnök és Johann
Egger üzletember kezében maradt. Az EGGER-BAHN
forradalmasította, a 9 mm-es pályán lévő HO (1:87) építési
nagyságban keskeny nyomtávú ipari vasutat. Addig a gyártók
kínálatában nem létezett, a ma már HOe vagy HOn30 néven ismert,
eredetileg 750 mm-es nyomtávolság . Az 1963-as Nürnberg-i vásáron
egy nagy szenzáció után a modellválaszték nemcsak a tisztán
ipari berendezéseket, hanem a keskeny nyomtávú személyszállító
kocsikat, mozdonyokat, motorkocsikat is elkezdtek készíteni.
1966-ban elindították az elektronikus alkatrészblokkok
»EGGER-Lectron« rendszerét a fiatal kísérletezők számára. Ezt
a vállalkozást a később továbbadták a híres Braun cégnek.
A kezdeti sikerek arra ösztönözték a fiatal vállalatot, hogy
bővítsék a kínálatot., Már 1964-ben a testvéreknek olyan
pénzügyi partnerekkel kellett együttműködniük, akik számára a
modellvasutak egy teljesen más célt jelentettek. Röviddel azután,
hogy csatlakozott a céghez, a Constantin Films, az EGGER
termékcsalád kínálatát átalakították. Míg az összes korábbi
modell valósághű prototípusokon alapult, a »Nyugati Vonat«
tiszta fantázia volt, tulajdonképpen egy promóciós trükk a
Constantin »Winnetou« és az »Old Shatterhand« filmjeinek. A
speciális vasúti modellezőket nem érdekelték ezek a
játékvasutak. A játékként értékesített apró vonatokat gyorsan
eltörtek a gyermekek kezében. Ezen túlmenően az újonnan
bevezetett »Magna-Kraft« funkció, a mágnesekkel történő vékony
mozdonyok vontatási üzembiztonságának a javítására irányuló
kísérlet volt, az egyre hanyagabb gyártási tűrések miatt.
Végezetül a minőségtudatos EGGER testvérek és a filmgyártó
profit motivált támogatói közötti konfliktus, valamint a
hajtóművek gyártásának folyamatos nehézségei a cég 1967-es
felszámolásához vezettek. Később a francia Jouef cég
megszerezte az EGGER-BAHN szerszámokat és a szerszámokat, elkezdte
forgalmazni az eredeti EGGER modellek maradék készleteit, és
megkezdte a saját replikát gyártását. Sajnos a minőség
ellenőrzés (különösen az új motoroknál) még jobban rosszabb
lett a Jouef alatt, és ennek következtében a replikák ma nem
különösebben keresettek, inkább gyűjtők számára értékesek.
(A történetet Ralph Stenzel írásából szemezgettem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése