Az E 3/3 sorozat egy sokoldalú gőzmozdony, melyet 1896-tól gyártottak a SML-ben (Svájci mozdony és gépgyár) Winterthurban. A svájci szövetségi vasút a három csatolt kerékpárú mozdonyból 83 darabot rendelt. Ezekre a gépekre jellemző a hogy a víztartályt a hosszkazán alatt helyezték el, a hajtókerekek között. A Tigerli oldalán lévő, a fülkén található bal oldali és jobb oldali tárolók, nem víztartályok, hanem tároló szekrények, amelyekben szerszámok és tűzoltó tömlők (vízhez tűzcsapokhoz) stb. A 8471-es pályaszámtól kezdve az üzemi súlyt 1,4 tonnával növelték egy erősebb kerettel és a Westinghouse fékrendszerrel szerelték fel, a 8480-as számtól, a növekvő tengelytáv 3120-ról 3320 mm-re, a hátsó kazán túlnyúlását eltávolították és a vezetőfülkét kissé kinyújtották ezt modellezte meg a Liliput is. A Tigerli-k az 1960-as évekig rendszeres szolgálatban voltak - elsősorban tolatószolgálatban.
Liliput L103314 katalógusszámon hozta forgalomba a fényképen szereplő modellt. Ha nem tévedek ez volt az egyik első Kínában gyártott modell mozdonysorozat egyike. Magam egy 1996-os MAVOE kiállításon jutottam hozzá, teljesen új állapotban. Maga a jármű tetszetős, szép fémöntvény a felépítmény, a csatlórudak filigránok és fémből vannak. A sebessége is hasonlít a modellhelyesre. A világítása elöl, hátul rizsszem izzós nincs menetirány váltás. Középső meghajtott kerék, a többi kerékpárt a csatlórúd hajtja meg, saját tapasztalatom szerint meglehetősen billegős mozgást produkál. A modell a kerekeken keresztül adja át a feszültséget, mégpedig úgy, hogy a kerékpárok belső felületén a tengely meg van vastagítva, így fekszik fel a főkeretben, így a csapágyazáson keresztül veszi fel az áramot. Ez okoz némi kontakthibát az évek folyamán. Ráadásul, a kerékpárokat összekötő műagyag “tengely” mely a már említett hajtástechnika miatt négyzetes üreggel vannak kiképezve, ebbe csatlakozik a kerékváz négyzetes csapja. Na ez adta meg magát a kilencvenes évek végén, akkor rendeltem egy készlet kerékpárt, melynek természetesen a csatlócsavarok menete nem egyezett, de a régi kerékvázakat átszereltem, így ismét pár évig működött a modell. Aztán újabb fáradásos törés.... alkatrészt már nem lehet utána rendelni.... Több helyen kalapoltam, az említett alkatrésszel, átalakításokkal, míg “véletlen” rátaláltam egy kollégára aki elkészítette szívós anyagból az alkatrészeket. Így ma 15 év után üzemnapot írt a kis mozdony, így született meg ez a jegyzet is. Mellesleg, biztos svájcban működik a riadt sárga kapaszkodó a gőzmozdonyokon, nekem viszont annyira nem tetszett, így vékonyabb acélhuzalra (citerahúr) cseréltem a mellékelt műanyag jószágokat, majd mattfekete festést kaptak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése